Eddig számos esetben lehetett bírálni a kormány kommunikációs képességét, de az ajkai-kolontári vörösiszap-katasztrófa kapcsán nem vizsgáztak rosszul. Orbán Viktor miniszterelnök azt a képet mutatta, amit ilyenkor kell: kemény, határozott, mégis nyugodt. Nem hiányzott a mondandóból a felelősök megkeresése sem, ami - különösen a cég vezetőinek arcpirító nyilatkozatait - a jelek szerint népigény, hogy ily ronda szóval éljünk.
A különbség még kiáltóbb, ha előkeressük, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sírt egy másik, ennél jóval kisebb katasztrófa esetén. Felmerül az emberben, hogy most mit tenne? Megkezdődne a kormányzati tájékoztató, ő pedig zokogva szaladna a sarokba?
A néplelket szimbolizálta a nem igazán kedvelt Pintér belügyér szerintem ösztönös nyilatkozata is, arra a kérdésre, mit szól ahhoz, hogy a cég vezetői szerint az anyag barátságos: "akkor fürödjön meg benne!"
Lehet, hogy jobban is jár, ha maga megteszi, mielőtt a kolontáriak, devecseriek gondolnak egy fürdetésre...
