Most, hogy már mindenki a választásokat várja, ki úgy, hogy addig már féllábon is, ki úgy, hogy na, melyik zsebemet tömjem még addig meg, szóval, a választásokig még történhetnek azért dolgok. Nem, nem arra gondolok, hogy Lendvai Ildikó megtépte ruháit, mert Sólyom László megpedzette: a következő minelnök alighanem Orbán Viktor lesz. Inkább arra vetném figyelmemet, hogy jó Bajnai Gordon népszerűsége bizony emelkedik.
Egyrészt ez mutatják mindenféle felmérések. Itt például:
Bajnai már éppolyan népszerű, mint Bokros Lajos
Eszerint például Bajnai népszerűsége rettenet mód emelkedik, s hasonlóképpen az MSZP-s képviselőké. Én feltétlenül hiszek a közvélemény-kutatásoknak, s nem gondolom, hogy ócska manipuláció a döntő része (a Marketing Centrumnál például szinte mindig 6 százalékon állt az SZDSZ, hát van ilyen, majd a valóság észbe kap, és változtat a rohadt magatartásán). S mivel hiszek az igazságukban, gondolkodni kezdtem, mi dobhatta meg ennyire a szocik népszerűségét. Egyértelmű magyarázat nincs, én a BKV-botrányok, a tízmilliós, haveroknak fizetett bérek vagy Oszkó jogszerűtlen villaépítése között vacillálok - valamelyik lehetett alighanem. Hát mikor szavazzon a nép lelkesen egy kormánypártra, ha nem akkor, amikor kiderül: egy Kocsis István hazavisz havonta néhány milliót? Vagy ha megtudja a polgár, hogy a pénzügyminiszter 300 milláért épít villát, nagy ívben sz.rva az építési engedélyre? Ha ezt megtudja, alig bír magával, hogy a szekfű mellé tolja az x-et.
Szóval Bajnai meg különösen népszerű, már beérte Bokros Lajost. Jó, a viszkis rabló még e fölött van, de akkor is, szép teljesítmény. S van is mögötte valami. Komolyan. Egyre több helyen hallom az ún. mértékadó értelmiség egy részétől, hogy ez a Bajnai azért rendben van. Mert milyen tökösen megszorít, odavág, keményen, igazi szakértőként. S jön a végső érvük, amiből kiderül, milyen is ez az ún. mértékadó értelmiség: utoljára ilyen Bokros volt.
Hát ja. Ha úgy nézzük, valóban Bokros volt az utolsó, aki vágott, mint beteg sebész valami huszadrangú horrorban. Jó, olyan apróságra nem gondolt se Lajos, se most Gordon, hogy mi lesz utána. Honnan lesz növekedés? Munkahely? Élénkítés? Hogyan fognak élni, netán megélni az emberek 2-3-5 év múlva? Ilyen apróságok nem szerepeltek egyik programban sem. Se Gordonéban, se Lajoséban. Hogy mi lesz holnap, az nem számít, de ma nagyon boldogok, amikor a külföldi hitelezők megsimogatják a buksijukat. (Esetleg gyűrnek valami pénzt a zsebükbe...)
Ilyen alapon a legjobb programalkotó talán valamelyik középkori főúr volt. Ő még a padlást is lesöpörtette, elvitt mindent, s még az első éjszaka joga is az övé volt. Ma ezt úgy hívnák: reformbátorság.
